Köszönök mindent Neked Galya!! De ezt egy kicsit későbbre! Reggel elaludtam, vagyis nem hallottam a Pirítós elejét! A suliban nem volt semmi, nem volt utolsó órám, de beültem az infó terembe! Aztán haza, és mentünk a vonathoz. De később indult és késett. 5 óra volt mire beért, na jó 16:55re, mert 16.57kor szálltunk fel a villamosra. Nagyim bement rokonohoz, én meg jöttem haza. És mikor leszálltam a buszról akkor már ott állt az erkélyen (persze az övékében) Galya. Gyorsan felszaladtam, és állt az ajtóban. Feljöttem mamámékhoz, és gyorsan ledobtam a tatyómat és spuri hozzájuk!Annyira édes volt Beni!! Meg persze Galya is!! Elmentünk sétálni, Beni persze elaludt szinte rögtön. Sokat köszönhetek ennek a napnak abban biztos vagyok!! Nagyon jó volt végre valakivel megbeszélni a bajaimat, az érzéseimet!!! És még sírtunk is!! Az utca közepén. Kicsit (na jó nagyon) megkönnyebbültem!! És persze ölelkeztünk is egy nagyot! Persze nem néztek minket hülyének! De nem érdekel. Jó volt és köszönöm neki, hogy ismét számíthattam rá!! Igazából erről most nem tudoik mit írni, ezt át kell érezni, szavakkal nem lehet elmondani, ezt az érzést!!
Ennyit máról!! Mégegyszer köszönöm Neked!!! A mai idézeteket Neked!!
"Egyre inkább az az érzésem, hogy az életünk egyetlen mondat, csak nem tudjuk kimondani, hogy mi az. (...) A nagy találkozások, a lélek közeli pillanatok mindig azok voltak, amikor valakit megszerettem. Az igazi csoda a barátság, a valódi, emberközeli kapcsolat, amikor egyszer csak repül velünk az idő, és az az érzésünk, hogy mi már valahol találkoztunk. Néha egy pillanat többet ér, mint egy egész esztendő."
