Sikeresen megérkeztem Miskolcra. De kezdjük a napot az elejénél. Reggel sikeresen elaludtam! 6.40kor keltem, de még időben beértem, szóval nem késtem el. (Bár egyik következik a másikból :)) Nem volt tesi tanár, ezért előre jött a töri és 12.10 kor végeztem. Bementem a Mammutba, és és ott is a Libribe. Véletlen a baba könyvek felé tévedtem, és ott megláttam egy utónév könyvet. Kiváncsi voltam és bele lapoztam. Hát halljátok, frászt kaptam egy-két névtől. Ajándék, Baba, meg ilyen agyament nevek... De így biztos nem fogom hívni a gyerekemet.Blááá... Na mindegy. Mostmár miskolcon vagyok, itt a hosszú hétvége, lehet jó nagyokat aludni! :) És én fogok is...:) Most annyira nem tudok mit írni, bár vannak érdekes gondolataim, de azt csak hnap mondom el, ma már nincs kedvem és lassan lépek is, mert kezdődik a Tűzvonalban. :) Na ennyi mára! Pusszi
"Törpének érzem magam a titáni fák tövében. Aztán inkább gyermeknek, aki azt gondolja, hogy minden meseien hatalmas. Ám később, emlékei helyszínére visszatérve, csalódottan keresi a palotanagy házat, annak tágas szobáit, a végeláthatatlan kertet, és persze nem találja sehol, hiszen termete a felnőtt világhoz magasodott; s noha ettől még meglelhetné gyermekkora hangulatát- fájdalom-, képzelete is alkalmazkodott a felnőttléthez. Vagy szomorúan kuporog egy sötét zugba száműzötten, porosodó álmok és félrehajított játékszerek között, avagy- miként a csacsifogat- hámba fogva kocog a felnőtti vágyak sivár- tarka kordéja előtt."
