Galya azt mondta tegnap,hogy nem volt izgiss a blog. Hát akkor majd megpróbálom ma izgissé tenni, bár még nem tudom,hogy mivel fogom. De majd megpróbálom, de azért előtte megkapjátok a szokásos uncsi részt! :):) Este kiderült,hogy majd csak 2 hét múlva meek Miskolcra, és akkor remélhetőleg Galyáék is otthon lesznek. De nem élem magam bele, csak reménykedek. De azt nagyon! :) Azt meg szabad. :) Szóval a suli. Semmi kül. nem volt, nem volt fizika, ott volt a suliba a főfő igazgató... És persze épp eper evés közben kellett megérkeznie. Még épp sikerült kivenni az epret a számból... Na de ennél izgibbb nem volt semmi... Haza jöttem 3 után, és hami nyami. Mákos tésztát. Megírtam a magyar házi dogát, azóta msn, meg a szokásosak. Na akkor jöjjön az izgis rész Galyának. Mostanában egyre jobban azt érzem h hiányoznak azok az emberek akikre szükségem lenne... Ha nem is beszélni, de egy ölelésre nagy szükségem lenne tőlük... De messze vannak, és nem lehet... Sajnos. De remélem hamarosan alkalmunk lesz rá. Meg mostanában arra is rájöttem,hogy nekem nincsenek olyan gyerekkori barátaim akikkel régóta tartanám a kapcsolatot, vagyis h régóta barátok lennénk.. Sajnos nincs. És sajnos sztem az is baj,hogy itt a közvetlen környezetemben nem tudtam/tudok kialakítani olyan baráti kapcsolatot, amilyenre nekem szükségem lenne. Van egy csaj a suliba aki 11.es (Niki), Ő nagyon aranyos, mindig dumcsizunk szünetben, és mikor jön felém akkor ölelkezünk egy nagyot, ami nagyon jól esik, csak másoknak is kellene az ölelése. Asszem most szeretethiányos vok kicsit... Ennyit erről... Pusszka
"A jó dolgoknak véletlenül, meglepetésszerűen kell megtörténniük velünk. Ha valami után nagyon vágyakozunk, úgy járunk, mint az, aki túl erősen szorít magához egy léggömböt: az álom egyszer csak kipukkan, s darabkái a semmibe hullanak."
"A gyűlölet a legrombolóbb az összes zavaró érzelem közül, így lehetőleg ne engedjük megjelenni egy kapcsolatban, ahogy azután sem. Hiszen korábban a legmagasabb gyönyör pillanataiban olvadtunk egybe, képességeink szerint minden örömet megosztottunk a másikkal, testileg és érzelmileg a legapróbb részletekig megismertük egymást. Ha ezek után egymásnak esünk, akkor az olyan, mintha saját szívünket tépnénk ki."
