Fanni

Hát ez is elérkezett... De kezdjük valahol a reggel környékén, és aztán jönnek az érzelmek, mert vannak bőven!! Na szóval. Este még a séta után vittem le Galyának sütit, csak épp fürcsiztek, és nem tudta kinyitni az ajtót, ezért odaadtam az apukájának, és szépen megkértem, hogy adja majd neki oda. Oda is adta, és meg is kaptam a vissza jelzést, hogy finom volt!  Még este beszéltünk, vagyis msn-eztünk. Eléggé korán ágyba kerültem, pontosabban fél 11kor, de nagyon álmos voltam. Hajnalban vagy mikor arra keltem h nagyanyám zajong. Uan is nagyon fújt a szél és bevette a virágokat vagy mit csinált. Eléggé félelmetes volt még félálomban is... Reggel sikerült 8ig aludnom, aztán a szokásos gépezés meg ilyenek... Fürcsiztem egyet délelőtt. Ebédeltem, aztán meg jöttek nagynénémék, és Ők is vittek le a vonathoz. Őszintén szólva nagyon leskelődtem, hogy nincs-e kint Galya az erkélyen, vagy az ablakból leskelődik-e. :) Igazából be akartam kopogni, átölelni, és megköszönni a hétvégén kapottakat, de nem akartam zavarni, meg feleslegesen ugráltatni, mert be van gyulladva a lábujja. Így nem tettem meg, de azért gondoltam rá. Tudom, hogy már sokat írtam erről a hétvégén, de nem tudom elégszer megköszönni, hogy mennyit segített nekem lelkiekben! Nem tudom mikor fogunk legközelebb találkozni, és nem tudom mennyi időre, de ez az energia és kedvesség kitart egy ideig. Abban biztos vagyok!! Nagyon megszerettem Őt, és nem tudom, hogy hogy viszonozhatnám azt amit tőle kaptam... Talán soha nem is fogom tudni, de a hálám örökké megmarad... Na jó, nem fényezlek tovább... Haza jöttem és azóta itt ülök a gép előtt, egyébként meg szakad az eső... szeretem az esőt ám... :):) Vacsira egy joghurot ettem. :) Azt hiszem mára ennyi lesz. Holnap kelni kell reggel, és belépünk az utolsó hétbe. Pusszi mindenkinek!!

"Nem lehet maradandó nyomot hagyni, ha az ember mindig lábujjhegyen jár."

"Egy igazi pasasba fáradságmentesen, percek alatt beleszerethetsz. Viszont évszázadokig is eltarthat, amíg kitörlöd őt az emlékezetedből."