Fanni

A mai nap hosszú volt… Reggel felkeltem 6kor mert kiváncsi voltam h ki(k) lesznek Bali és Jani helyett..Bár már fent voltam reggel 3/4ed 4kor aztán 4.50kor is.Nem aludtam valami jól!Nem tudom miért, de könnyebben felkeltem legalább. Hát mit ne mondjak nem voltam oda a sztár vendégekért…Dér Heni volt meg Tóth Szabi… Én Baliékat akarom, ő velük jó a Pirítós… Na de mindegy. Ezt a hetet ki kell bírni! Aztán majd jövő héten jönnek! Szerencsére! Aztán reggel sütöttem bundás kenyeret. Fini lett mint mindig! J Aztán megmostam a hajamat, mert már bűzlött… Aztán kicsit gépeztem, meg főztem tésztát az ebédhez! Kajcsi után összepakoltam,mert indultunk a vonathoz. A vonat út eléggé unalmas volt mint mindig. Aztán Anyát elkísértem a bőrgyógyászatra, de a doki szabin volt…Hurrá, sétáltunk egyet, csak közben elkapott minket a zuhi!! Nagyon eláztunk, de ennyi kell. Az égiek is meglocsoltak. Elég is volt az idei évre a locsolás. J Azóta pakolásztam, nem volt semmi extra, most az étrendem tervezem a hétre! Szóval ennyi mára! Jah!! Sweet baby!! Gyógyulj meg, ne legyen semmi bajod!! Pusszi neked! És persze Anyucidnak is!!! Nah puszka csibéim!!

"Otthon az, ahova hazatérsz. Ahol valaki vár este. Ahol ismered a fal kopásait, a szőnyeg foltjait, a bútorok apró nyikorgásait. Ahol úgy fekszel le az ágyba, hogy nem csak alszol, hanem pihensz. Nem csak pihensz, hanem kipihened magad. Kipihened az életet, az embereket, mindent. Ahol otthon vagy, az az otthon. Nem kell hozzá sok. Elég egy szoba. Ha tízen vagytok benne, az se baj. Ha mind a tízen egyek vagytok ebben, hogy haza tértek, amikor este hazatértek. Nem kell hozzá sok, csak egy szoba és egy érzés. Egy egészen egyszerű állati érzés: hogy ma itt élek. Van egy ágy, amiben alszom, egy szék, amire leülök, egy kályha, ami meleget ad. És hogy ebben a körülöttem lévő széles, nagy és furcsa világban ez a kis hely nem idegen és ma az enyém. Jól érzem magamat benne, ha kinézek az ablakon és kint esik az eső, vagy süvölt a szél. És hogy ha ide este bejövök, meglelem azokat, akik még hozzám tartoznak. Ez az otthon. Minden embernek módja van hozzá. Egy szűk padlásszoba is lehet otthon. Egy pince is. Még egy gallyakból összetákolt sátor is otthon lehet. Ha az ember önmagából is hozzáad valamit. Elég egy szál virág, amit az útszélen találtál. Egy fénykép, amit éveken keresztül hordoztál a zsebedben. Egy könyv az asztalon. Egy ébresztőóra. Mit tudom én: ezer apró kacat ragad az emberhez útközben. (...) Ha mindezt érezni tudod: nem vagy otthontalan a világon." (Wass Albert)