Hát amikor így néz rád a gyereked, akkor tudod, hogy épp életed legszebb feladata áll előtted... És ez a Tündérmanó nem az enyém, hanem egy nagyon-nagyon szerencsés emberé, de irigykedem rá... Remélem hamarosan nekem is eljön végre vmi nagy Ő féle, és engem is boldoggá tesz... Megmondom őszintén, hogy magányos vagyok... És ez nem olyan dolog, amit azok az emberek akiket szeretek be tudják tölteni ezt az Űrt... Ezt egy pasinak kéne, de nem jön... Pedig szükségem lenne egy kis törődésre...Vagyis nem kis törődésre, hanem nagy adag törödésre... Persze most is van aki törődik velem, amit köszönök, és nem tudom mikor fogom tudni megköszönni, és persze viszonozni... Megint csak egy emberről szól a blogom... De nem baj... Akinek nem tetszik, ne olvassa... Kicsit a mai napról azért... Ma is olvastam... Hát ezt nem tudom abbahagyni.. Bár nem is lehet... Tettünk be cseresznyét megint... Tegnap is tettünk be... Locsoltunk a másik háznál, meg kutyáztam... Elvoltam... Most meg a szokásosak... Msn Galyával, ilyenek...Mára ennyi... Pusszka...
"Minden morál, minden elvárás, minden szokás, minden illem és nevelés hamis, ha nem arra tanít meg, hogy a döntő pillanatokban hallgass a saját szívedre. A saját lelkiismereted hangjára. Senki másra, mert lehet, hogy aki jót akar, az sem tesz jót neked. Az utolsó időkben egyetlen mestered maradt: a saját szíved! Minden könyv, minden tanács és nevelés érvénytelen. Csakis a szíved súgja - ha meghallod még a hangját -, hogy mit tegyél." (Müller Péter)
