Az idézetek mostanában fontos szerepet játszanak az életemben. Talán azokból próbálok erőt meríteni, vagy az olvasásukba menekülök, hogy ne kelljen tudomást vennem a körülöttem lévő dolgokról! lehet h hülyén hangzik, de nekem jól esik idézeteket olvasni, akármilyen témában... Na de nem akarok ilyen elvont dolgokról beszélni, inkább áttérek a mai napra... egész nap szinte tanultam a törit...És ismét rájöttem h utálom a törit... De ez nem ujdonság... Anya csinált ebédre töltött tojást, ami nagyon finom volt. Jöttek nagybátyámék és szalcsit sütöttünk, amit én jól kitaláltam már a hét elején..Beszélgettünk még, utána úgy döntöttünk kb. 5 körül h akkor kezdjük el a sütést. Én a diéta miatt csak kolbit ettem magában, de az méretes volt...vagyis ettem hozzá parit is.... Közben elkezdett esni az eső is...De minket nem érdekelt csak az h eggyütt vagyunk... Vagyis mi Vivivel bemenekültünk az eresz alá és ott ettük meg a kajcsinkat. Igazából annyira nem esett és az én méretes kolbim 3 perc alatt fekete lett a tűzben.De az égett izét odaadtam a kutyáknak a többit meg megettem. Nemrég mentek el a vendégek, de jót beszélgettünk uncsitesómmal, amit igazából nem túl sűrűn teszünk. Msn-en szoktunk beszélni, de az nem uan olyan. Jó lenne már Galyával is egy jót beszélni, de előben, remélem nemsokára lesz rá alkalmunk!! Na de mára zárom soraimat, a szokásos idézetet pedig természetesen nem felejtem el! Örülök h ma is velem voltatok, és elolvastátok a blogom!! Pusszi
"Nézd, egy vörös pókliliom. Tudod, miért nevezik az emberek a búcsú virágának? A pókliliom virága és levele sosem látható egyszerre. Amikor a levelek elszáradnak és lehullanak, akkor kezd nyílni a virág. Olyannyira vágynak egymás után, hogy rügyeket és bimbókat növesztenek. Bár soha nem találkoznak, az idő múlásával továbbra is vágynak egymásra."(Jun Mi-Kjong)
